Huszonhét év elteltével, a budapesti világbajnokjelöltek tornája után a sziráki Zónaközi verseny volt legmagasabb szintű FIDE-verseny, amit Magyarországon rendeztek, tétje a legjobb tizenhat közé jutás a világbajnoki rendszer 1990-ben lezáródó periódusában. Tizenkét országból tizennyolcan vágtak neki a versenynek az első három hely valamelyikének megszerzéséért, magyar részről Portisch Lajos és Adorján András. Különleges rangot adott az eseménynek, hogy megjelent és a rendezésben tevékenyen részt vett Florencio Campomanes, a FIDE elnöke.

A verseny első harmadában Johann Hjartarson és Alekszandr Beljavszkij vezetett, utánuk egy ötös boly tagjaként Portisch következett. A verseny kétharmada után az izlandi Hjartarson tartotta vezető helyét, mellé az angol Nunn zárkózott fel, míg nyomukban fél ponttal két szovjet versenyző, Valerij Szalov és Beljavszkij járt, de szorosan a négyes sarkában volt Portisch is. A rendkívül izgalmas hajrában Hjartarson és Szalov került az élre. Portisch öt partiból négy pontot gyűjtött , miután Nunn-nal holtversenyben a 3-4. helyen végeztek. Adorján rossz rajtjából adódott tetemes hátrányát a torna végéig nem tudta csökkenteni. Az esélyesek közül kiesett Beljavszkijon kívül a svéd Ulf Andersson és a jugoszláv Ljubomir Ljubojevics is.

Mivel csak hárman juthattak tovább a világbajnoki párosmérkőzések szakaszára, Portisch és Nunn hatjátszmás mérkőzést kellett vívniuk a harmadik helyért. Erre Budapesten, a Hotel Hiltonban került sor, a sziráki torna után két hónappal. Portisch meggyőző fölénnyel,4:2 arányban nyert és ötven évesen, pályafutása során nyolcadszor világbajnokjelölt lett.

Egerben rendezték a Magyar nyílt bajnokságot, 1987-ben körmérkőzéses bajnokság nem volt. Pontosabban Nemzetközi nyílt bajnokságot, amely egyben Magyar nyílt bajnokság. Nem okozott nagy meglepetést, hogy szovjet versenyző vitte el az első díjat. Váratlan csupán Mihail Gurevics fölénye lehetett, a tizenegy fordulóban másfél pontot vert a második Espig-re és kettőt az őt követő nyolc versenyzőre. Horváth József érdemelte ki a nyílt bajnok címét, Horváth Gyula az ezüstérmet és Orsó Miklós a bronzérmet.

(A játszma Bilek István a Sakkélet 1987. októberi számában „Győzelem közkivánatra” című, részleteiben novellának is beillő elemzésében közöljük, kiegészítve Lubomir Ftacnik az Informátor 44. kötetében megjelent változataival.)